10. Egy Louis-os nap :)

Amikor felébredtem az öntudatlanságból a szőke barátom, már nem feküdt mellettem. Felkeltem, és úgy ahogy voltam, kócosan, pizsamában lementem a földszintre, hátha ott találom. És igazam lett. A konyhában volt és egy nagy adag tojásrántottát öntött ki egy hatalmas tányérra, precízen. Ő már fel volt öltözve.

-          Jó reggelt –köszöntem, amikor láttam, hogy nem vesz észre. Felkapta a fejét és csalódottan sóhajtott –Én is örülök, hogy látlak –jegyeztem meg mosolyogva. –Bocsi, de most márt velem is osztoznod kell a reggelin –léptem hozzá és megpusziltam.

-          Ez a tied. Úgy értem most akartalak felébreszteni ( mert kis híján annyit aludtál, mint Zayn) és békítés képen ágyba kaptad volna az ennivalót –mondta szomorúan.

-          De aranyos vagy! Várjunk csak… Hogy érted azt, hogy békítés képen? –kérdeztem gyanakvóan. Erre lopva a mellette teli vízzel lévő vödörre pillantott.

-          Niall James Horan! Ugye nem gondoltad komolyan?

-          Nyugi, melegvíz van benne. Néha Zayn-t is így keltjük, csak ő hideget kap, reggelit ágyban pedig nem.

-          Még szerencse, hogy soha nem tudsz meglepni –nevettem, mire kinyújtotta a nyelvét.

-          Menj vissza az ágyba! Legalább a tervem egyik fele sikerülhetne…

-          Jó, de TE is jössz! –vettem elő még egy villát és a tányérra raktam, majd odaléptem a vödörhöz és felemeltem.

-          Nem mered! –röhögött ki. Én meg tétovázás nélkül rálocsoltam.

-          Vagy mégis! –jelentettem ki és el kezdtem futni, nehogy én is vizes legyek.

5 perc múlva úgy gondoltam, hogy előjöhetek a búvóhelyemről (az egyik szobából), mert szerencsére nem jött utánam. Amint kiléptem, megláttam az ajtóban Niall-t, kezében egy vödörrel. Időm se volt fedezékbe vonulni, ahogy meglátott leöntött.

-          Így már kvittek vagyunk!

-          De ez hideg volt!

-          Fázol? Gyere bújj ide! –tárta szét karjait.

-          De ti is vizes vagy –nevettem és kiléptem mellette.

-          Hát akkor…- felkapott, lerohant a lépcsőn, majd ki az udvarra és úgy ahogy voltunk, beleugrott a medencébe. Hidegre számítottam, de ehelyett kellemesen meleg volt.

-          Mégis meg tudlak lepni –mondta miután feljöttünk a víz alól. Gyorsan ráugrottam és ismét lemerültünk. Fel akartam úszni, de Niall visszahúzott és belepuszilt a nyakamba, amitől egy csomó vizet nyelt. 

-          De én is téged –mosolyogtam.

-          Te? Mindig! –ölelt át, amit viszonoztam. Még párszor lemerültünk aztán bementünk, mer el kezdett esni az eső.

-          Adjak ruhát? –kérdezte.

-          Nem köszi. Jó a tegnapi –mosolyogtam. Bementem a lenti fürdőbe, de a mosdóba találtam a ruháimat, vizesen… Felrohantam és kopogás nélkül benyitottam a szobájába. Ott állt a szekrénye előtt egy szál (természetesen Calvin Klein) boxerben.

-          Mit műveltél a cuccaimmal? –ugrottam a hátára, de simán elbírt.

-          Tessék! –vett ki egy nadrágot és egy pulcsit a szekrényből, lerakott és odaadta a ruhákat.

-          Bosszúból, megtartom a pulcsit –nyújtottam rá a nyelvem.

-          Akkor –rohant az ajtóhoz és bezárta, majd a fürdő bejáratát is elállta –Itt kell felöltöznöd.

-          Nem vagyok szégyenlős –jelentettem ki, levettem a pólóm, Niall-re dobtam és gyorsan felkaptam magamra a pulcsit, ami kb. a combom közepéig ért, így nem jelentett gondot, hogy átváltsam a nadrágomat. Odaléptem a szekrényhez és dobta neki egy nadrágot és egy pulcsit, amit felvett.

-          Kaphatok egy hajszárítót? –indultam a fürdőszoba felé.

-          Nem, mert nekem is meg kell csinálni a hajam.

-          Inkább majd megszárítom neked is, hogy még ma végezzünk –nevettem.

-          Hé! Összekeversz Louis-val és Zayn-nel, ők szokták órákig. Megcsinálhatod, ha én is a tiedet. Mindig is ki akartam próbálni milyen egy hosszú hajat megszárítani. Viszont nem akartam megnöveszteni. –sóhajtott „szomorúan”.

-          Nem bánom. Úgyis megunod.

-          Mibe fogadunk, hogy nem? Ehhez mit szólsz? Ha nyerek egy egész héten át akkor énekelsz nekem, amikor én mondom.

-          Viszont, ha én nyerek felírhatom alkoholos filccel a homlokodra, hogy „I love Ella” és addig magadon kell hagynod, amíg le nem kopik magától. Ha pedig csalsz és megpróbálod leszedni, újra rajzolhatom.

-          Rendben –ráztunk kezet. Bementünk és letakartuk a tükröt, hogy majd csak a végén lássuk meg egymás művét.

Alaposan megtöröltem a haját és 7 perc alatt megszárítottam. Szerintem nagyon jól sikerült, természetes összevisszásra csináltam meg. Ezután én következtem. Igaz, hogy a felénél megkérdezte, mikor szárad már meg, de nem adta fel. 45 percig szenvedett, de végül kész lettem én is, szóval vesztettem. :/ A tükör elé álltunk és lerántottam a törölközőt. Niall-nek tetszett, viszont az enyém… Nos olyan lett, mintha belém csapott volna egy villám.

-          Legközelebb nem száríthatod meg –morogtam.

-          Hidd el, nem is akarom. Hogy bírod ezt többször egy héten? Ráadásul még szépen is csinálod meg. Bár nekem így nagyon bejön –röhögött.

-          Jól van… Úgy látszik mindenhonnan nézve én vagyok a vesztes –dobtam fel a kapucnit a fejemre –Gyere, töröljük fel a vizet –húztam.

-          Minek? –értetlenkedett.

-          Mert nem csinálja meg helyetted senki és már nincs olyan meleg, hogy hip-hop felszáradjon.

-          Hívok egy szobalányt- vetette fel az ötletet, majd a tekintetem láttán gyorsan kijavította magát – Vaaagy, mi csináljuk meg –mondta unottan.

Összeszedtem a vizes ruhákat és a száraz, de eldobáltakat, majd lementem a mosókonyhába. A nedvesek a szárítóba dobáltam, a koszosakat két felé válogattam, beraktam a 2 mosógépbe és elindítottam.

-          Látom kezded otthon érezni magad –dőlt mosolyogva az ajtófélfának.

-          Ha ez azt jelenti, hogy rendet rakok utánad, akkor igen –nyomtam a kezébe egy felmosót és egy vödröt és elküldtem a konyába, én meg ugyanezzel a felszereléssel felmentem. Mikor elkészültem, elmentem megnézni Niallt. Meglepődve láttam, hogy megcsinálta amit kértem tőle.

-          Azért ez nem annyira meglepő. –mondta „sértetten”. Adtam neki egy puszit és már mentem volna a mosogatóhoz, hogy berakjam a gépbe a mosatlanokat, de átölelte a derekam és szorosan magához húzott.

-          Nagyon hiányoztál…

-          Te is nekem –csimpaszkodtam a nyakába.

-          És fogok is ha most megfojtasz –nevetett. Megpusziltam, elengedtem és el kezdtem a mosogatógépbe rámolni.

-          Segítsek? –kérdezte, de csengettek.

-          Inkább nézd meg, hogy ki az –mosolyogtam.

-          Rendbe –nevetett és leszedte a fejemről a kapucnit.

-          Hé –raktam vissza és folytattam a pakolást. Egyszer csak valaki befogta a szemem.

-          Találd ki, hogy kivagyok!

-           Nem  Niall, az biztos –mondtam, mert nem volt olyan jó illata, persze neki is kellemes volt.

-          Akkor?

-          Fogalmam sincs –sóhajtottam.

-          Hát Louis –mondta sértődötten és levette a kezét a szememről –Nem hiszem el, hogy nem ismertél fel!

-          De hát nem is ismerlek! –védekeztem –Mármint tudom, hogy kivagy, csak személyesen nem. Mi szél hozott? Amúgy Ella vagyok –nyújtottam a kezem.

-          Louis, de ne komolykodjunk! –ölelt át, én pedig meglepetten viszonoztam –Egyébként miattad jöttem, hogy megismerjelek, de sajnos a többiek nincsenek itthon…

-          Honnan tudtad, hogy itt vagyok? Niall-nek azt mondtam, hogy csak ma este érkezek.

-          Láttam a medencés jelenetet –mosolygott –Tényleg nagyon szép vagy, kicsit sem túlzott a mi kis szőke barátunk.

Kinéztem Louis mögül és rámosolyogtam Niall-re.

-          Egyébként miért van rajtad kapucni? –kérdezte és lelökte a fejemről –Húha! Most már értem –röhögött –Megrázott a 220?

-          Nem. Ez Niall műve, pedig én normálisan megcsináltam az ő haját –mosolyogtam és visszaraktam a fejemre a kapucnit.

-          És hogyhogy így hagytad?

-          Nem volt kedven az enyémet is megcsinálni –vontam vállat –Meg aztán nem lát engem így senki, csak ti.

-          Hm, hm… Elmondjam mi az első benyomásom rólad?

-          Mondjad. –feleltem, de eléggé féltem a választól.

-          Most már értem, hogy miért áradozott rólad Niall állandóan és, hogy egyáltalán nem túlzott, minden igaz –nevetett őszintén.

-          Kérsz egy kis tojásrántottát? –szólt közbe az említett barátunk.

-          Igen, kösz. Ugye nem köptél bele? –kérdezte gyanakvóan.

-          Nem, eredetileg Ellának készítettem –nyújtotta át a tányért és a villát. Louis amint megkapta, felvett egy nagyadagot és bekapta.

-          Fú! Ez nagyon sós!! –köhögött –Adjatok már VIZET!

De mi ahelyett, hogy segítettünk volna neki, csak egymáson dőlve röhögtünk.

-          Szóval miután leöntöttél, meg akartál mérgezni? –fordultam Niall-lel szembe.

-          Ha őszintén válaszolok, ugye nem fogsz megutálni? –kérdezte ártatlanul. Nevetve ráugrottam, átkulcsoltam a lábam a dereka köré, a kezemet meg a nyaka köré.

-          Téged? –nevettem –SOHA! –pusziltam meg, amit viszonzott. Hozzá bújtam, ő meg a hajamba fúrta a fejét.

-          Nagyon aranyosak vagytok így együtt, de köszi, hogy felőletek meg is fulladhatok. –sértődött be Louis, miután letette a konyhapultra a kiürült poharat.

-          Ugorj a hátára –suttogta alig hallhatóan Niall, mire mosolyogva leszálltam róla.

-          Bocsi Louis… -mentem el mellette.

-          Hova-hova?

-          Kiszedem a ruhákat, mindjárt jövök.

-          Már a háziasszonyod is? –fordult Niall-höz. Kihasználva az alkalmat nekifutottam és ráugrottam újdonsült barátom hátára.

-          Tehát erre ment ki a játék? –kérdezte nevetve és el kezdett forogni, elég gyorsan.

-          LOUIS! El fogunk esni! –sikítottam ijedten.

-          Bízz bennem! –„nyugtatott”, de kis idő múlva elszédült és elestünk. A földön fekve csukott szemmel próbáltam a hányinger ellen küzdeni. Forgott velem az egész világ, ezért még jobban a padlóhoz nyomódtam, így már kicsit biztonságban éreztem magam.

-          Ella! –hallottam Niall ijedt hangját. Lassan felemelkedtem, és a kemény, hideg kő helyett, valami puha és meleget éreztem a hátam alatt. Óvatosan kinyitottam a szemem és rögtön 2 aggódó szempárral találtam magam szemben. Beszélni még nem igazán akartam/tudtam, ezért csak halványan elmosolyodtam, hogy valamennyire megnyugodjanak.

-          Minden rendben? –cirógatta meg Niall az arcom, ami bevallom nagyon jól esett. Sokkal jobban voltam.

-          Persze, csak kicsit rosszul lettem a pörgéstől –ültem fel óvatosan a kanapén, ő pedig mellém ült. Kapva kaptam az alkalmon és neki dőltem.

-          Ella! Ne haragudj! –ült a másik oldalamra Louis.

-          Semmi baj –nevettem –Egy élmény volt. Mit fognak majd szólni a barátaim, ha megtudják, Louis Tomlinson majdnem megölt…

-          Azért ne túlozz –mutatta fel a  mutatóujját és fenyegetően megrázta.

-          Ez nem vicces! Tudod mennyire kétségbe estem, hogy nehogy valami nagyobb bajod legyen? –aggodalmaskodott Niall.

-          De semmi nem lett –simogattam meg az arcát és hozzá bújtam.

-          Azt hittem elájultál. Tiszta fehér voltál, becsukott szemmel és nem mozdultál.

-          Mert majdnem elhánytam magam és nem volt kedven megint takarítani –nevettem. Most már teljesen jól voltam –Borítsunk rá fátylat!

-          Ezek szerint, akkor mégis hozzám jössz? –csillant fel  a szeme.

-          Hát persze!

Csak pár centire voltunk attól, hogy megcsókoljuk egymást, amikor már nem bírtuk és elröhögtük magunkat, Louis arcán pedig az a döbbenet felejthetetlen volt!

-          Csak vicceltünk! –mondtuk egyszerre.

-          Pedig szép pár lennétek –mosolygott kedvesen, Niall az ölébe húzott és nyomott egy puszit a fejemre.

-          Tudod mit szeretnék? –kérdezte Niall –Hogy MOST énekelj nekem szerenádot.

-          Én úgy tudtam, hogy fiúk szoktak –mondtam. Semmi kedven nem volt még Louis előtt is égetni magamat a hangommal.

-          Már énekeltem neked. És különben is, nem emlékszel a hajszárítás előtt-re?

-          Ó! Miért? Mi volt? Azért nagyon a részletekbe ne menjetek bele –húzogatta Lou perverzen a szemöldökét.

-          Csak fogadtunk –romboltam le a fantáziáját, Niall pedig kedvesen lelökte a kanapéról egy „hülye” szó kíséretében (de  vigyázott, hogy ne essek ki az öléből).

Miután Louis újra elfoglalta a helyét felálltam eléjük és egy kis gondolkodás után előadtam a One Direction-tól (milyen véletlen) a Kiss You-t. Hát azt hiszem eléggé élvezték. Konkrétan annyira szakadtak a röhögéstől, hogy majdnem leestek a kanapéról. Ezt a számot tánc nélkül nem lehet előadni, viszont egyáltalán nem tudok. Nos igen, most, hogy elképzelem, hogyan nézhettem ki, nem csodálom, hogy ennyire jól szórakoztak. Először mintha motort vezetnék, figurával kezdtem és nagyjából próbáltam leutánozni, ahogy szörföztek, síeltek és valamennyire még a táncot is tudtam. Fáradtan és „sértődötten” vártam a véleményüket, mert tudtam, hogy lesz.

-          Nekem nagyon tetszett! És az a külön kis tánc hozzá!! –áradozott Louis –Minden tökéletes volt. A zene is remekül volt kiválasztva. Tőlem kapsz egy igent!

-          Osztozom zsűri társam véleményén, gratulálunk tovább jutottál –ujjongott Niall.

-          Bolondok –nevettem és leültem az egyik velük szembe elhelyezkedő nagy fotelban, amiben szinte elvesztem.

-          Naa! Miért mentél el tőlünk? –szomorkodott Tommo.

-          Mert ez a tábor –magyaráztam az „egyértelműt”, mire el kezdtek röhögni.

A nap további részét hármasban töltöttük, majd este 9 fele Louis elment, mert Elenournál aludt (én ma is Niall-nél) és Lou ismét megfogadtatta velem, hogy hamarosan megismerkedem az egész bandával...