Amikor felkeltem kint már sötét volt, én meg az ágyamban. Nagyon fáztam. Felálltam, hogy elővegyek még egy takarót, de úgy szédültem, hogy le kellett ülnöm, nehogy elessek és a fejem is szokatlanul nehéz volt. -          Te jó ég, Niall! –mondtam...

Olyan jó volt ismét mellette ébredni! A szobában még félhomály volt, a sötétítők alig engedtek át némi fényt. Fogalmam sem volt mennyi lehet az idő, ezért el kezdtem körül nézni a szobában, hogy megtudjam. Pillantásom először az éjjeli szekrényre esett és láttam egy képkeret sötét körvonalait....

Mi a véleményetek? Én nagyon imádom!! *-* Szerintem nagyon jó lett <3. Sajnos nem tudok angolul, úgyhogy már várom a fordítását <33 www.youtube.com/watch?v=0OJpbfprVro

Amikor felébredtem az öntudatlanságból a szőke barátom, már nem feküdt mellettem. Felkeltem, és úgy ahogy voltam, kócosan, pizsamában lementem a földszintre, hátha ott találom. És igazam lett. A konyhában volt és egy nagy adag tojásrántottát öntött ki egy hatalmas tányérra, precízen. Ő már fel volt...

Már alig bírtam nyitva tartani a szemem, visszasétáltam a szobába, bedőltem az ágyba és mintha mi sem történt volna, elaludtam… Amikor felébredtem egy repülőn találtam magam. Kis idő múlva rájöttem, hogy nem sokára megérkezek Londonba és látom Niall-t. Büszke voltam magamra, hogy sikerült...