9. Végre itthon!

Már alig bírtam nyitva tartani a szemem, visszasétáltam a szobába, bedőltem az ágyba és mintha mi sem történt volna, elaludtam…

Amikor felébredtem egy repülőn találtam magam. Kis idő múlva rájöttem, hogy nem sokára megérkezek Londonba és látom Niall-t. Büszke voltam magamra, hogy sikerült teljesítene a szerelemből barátot és ez megmosolyogtatott.

-          Minek örülsz ennyire? –kérdezte Alex. El is felejtettem, hogy ő is jött velem. Sajnos Fren-nek és Mike-nak maradni kellett, mert megbuktak…

-          Itt vagyunk mindjárt Londonba, meglepem Niall-t egy tortával és szeretem, mint barátot –virultam tovább –Te miért nem örülsz?

-          Nem igazán szeretem Londont. Berlin jobban bejött.

-          Nekem is –vallottam be –De azért London mégis jobb, mint M…

-          Hát igen –mosolygott. Természetesen tudta, hogy milyen országot akarok mondani.

-          Neked nem hiányoznak a szüleid?

-          Inkább a barátaim –suttogtam alig hallhatóan, mert szégeltem, de mégis ez volt az igazság…. A beszélgetésünket megszakította (hál’ Istennek), hogy  be kellett kapcsolnunk az öveinket.

Alex segített haza cipekedni, (pedig neki is volt holmija), hívtam, hogy maradjon, de kedvesen lerázott. Megértem, hogy inkább a barátnőjével akar lenni egy hónap után. 

-          Szia! –vette fel Niall a telefont.

-          Szia! Mi jót csinálsz? –érdeklődtem.

-          Itt poshadok otthon. Már nagyon várlak ám haza!

-          Én is mennék már hozzád –nevettem – Most viszont indulok pakolni, hogy holnap időben el tudjak indulni.

-          Rendben –sóhajtott.

-          Holnapig tarts ki –mosolyogtam és letettem. Kipakolás nélkül leszaladtam a boltba és bevásároltam a csoki torta hozzávalóit, ugyanis tortával a kezemben fogok ma beállítani hozzá.

Mikor kész lettem a szívecske alakú desszerttel, betettem egy tortadobozba. A táskámba raktam tiszta fehérneműt, pizsamát, fésűt és fogkefét. A szemceruzát és szempillaspirált nem találtam meg, úgyhogy azok nélkül indultam el.

A kapuja előtt álltam. Kicsit izgultam és reméltem, hogy nem lesznek pillangók a gyomromban. Csengettem.

-          Halló? –szólt bele unottan Niall.

-          Bemehetek? –kérdeztem.

-          Felőlem –mondta közömbösen és kinyílt a kapu. Beléptem a kertbe és a kis járdán elindultam az ajtóhoz, ahol abban a pillanatban megjelent a szőkeség. Amikor meglátott teljesen lefagyott. Mosolyogva raktam le a fűbe a táskám és a tortát, majd mint a romantikus filmekben el kezdtem felé szaladni. Niall felkapott és megpörgetett, ahogy azt régebben megígérte.

-          Szóval még emlékszel erre? –kulcsoltam dereka köré a lábam és adtam egy puszit az arcára, pillangók pedig nem voltak! 

-          Hát persze! Viszont te, hogy kerülsz ide? –ölelt ét szorosan.

-          Ma jöttem haza. És nálam van az ajándékod második fele, bár kicsit megkésve – már szálltam volna le, de ő nem engedte.

-          Mondd hol van és elviszlek oda.

-          A fűben a táskám mellett. Bocsi, hogy ilyen bénaságokkal halmozlak el, de fogalmam se volt, hogy mit adjak neked.

-          Nekem tetszik a kép. NAGYON! Bár a leveleden röhögtem egy sort, viszont ügyesen eljutattad az ajándékot. Csak Harry kicsit meg volt sértődve.

-          Tudom, ugyanis felhívott a telefonodról. Meg Louis is… El se merem képzelni, hogy mit műveltetek aznap este.

-          Őszinte legyek?

-          Kérlek.

-          Miután kiszálltunk a kocsiból kb. az első 1 órára emlékszem, onnan pedig se kép, se hang –nevetett és csatlakoztam hozzá. Igen, emlékszem még, hogy felhívott, de már tényleg túltettem magam rajta.

-          ÚÚ! Tortaaaa! –csillant fel a szeme és rögtön lerakott.

-          Azért ilyen csúnyácska, mert én sütöttem –jelentettem ki büszkén. Legalábbis az utóbbit.

-          Reméljük amennyire csúnya, olyan finom –mondta és előre ment, engem ott hagyva. Nevetve követtem.

Szerintem jól sikerült, mert Niall megette a felét!! Én már a második szeletnél kidőltem, de ő…

-          Nem ehetsz többet! –húztam el tőle, amikor még egy óriás szeletet levágott magának.

-          De mijért?? Finyomm! –selypített, kisgyereket utánozva. Ezzel mit sem törődve elraktam a hűtőbe.

-          Kell horror filmet nézetni veled, vagy magadtól is velem alszol? –kérdezte egy ásítással befejezve.

-          Azt hiszem, magamtól is itt alszom –nevettem.

-          Mármint VELEM! –javított ki.

-          Ha ennyire szeretnéd –„áldoztam fel” magam.

-          Gyere, adok pizsamát –húzott fel a lépcsőn.

-          Hoztam.

-          Mi? Ne már!

-          De! –felkaptam a táskám és bementem a hatalmas lenti fürdőbe és bezártam az ajtót. Megmosakodtam, felöltöztem és kiléptem… de vaksötét fogadott. Próbáltam kitapogatni a kapcsolót, de sikertelenül.

-          NIALL –kiabáltam.

-          Mondjad cicaaa! –üvöltött vissza.

-          Édes, én itt lent is tudok aludni! –Dübörgő léptek zaját hallottam, megfogta a kezem és felkísért a szobájába (ahol már égett a villany), majd végig mért. A pólója volt rajtam és egy cicanadrág.

-          A nadrág is kell? –kérdezte, csak úgy általánosságban.

-          Igen. Tudod fázós vagyok… -sóhajtottam drámaian.

-          Bekapcsoljam a fűtést?

-          Nem , ha van rajtam takaró pont jó és különben se pocsékold az energiát –másztam az ágyba. Megforgatta a szemeit, lekapcsolta a nagylámpát, bebújt mellém és magához ölelt.

-          Jó éjt! –motyogtam, mert eléggé elfáradtam.

-          Neked is. Nagyon hiányoztál. –adott puszit, a hajamba és elaludtunk.

Az álmom elég érdekes volt. Alex volt Rómeó, én Júlia, Niall a Dada(!), Benvolio Mike, Mercutio pedig Fren. Szerettem volna megváltoztatni a szereposztást (Fren-t meg Niall-t kicserélni, nem azért, hogy meghalljon, csak elég furcsa , hogy ő volt a dadám), de most nem sikerült irányítani az álmom, mert minden ment magától, de nem a történet szerint. Folyton ugrálgatott a jelenetekhez. 1. Herceg és az ítélet (Eric volt a herceg) 2. A bál: itt pedig nem volt semmi, csak táncoltam „Rómeóval”. Aztán hajnalban eljött és megkérte a kezem, amire igennel válaszoltam. 3. Ezután az következett, hogy Paris (aki Peti volt!) megkérte a számomra ismeretlen Capulet apukától a kezem,aki beleegyezett. 4. Az esküvő: Furcsa volt, mert musical-ben ment, de legalább akkor szép volt a hangom. Szóval megtörtént a ceremónia, amin csak a pap, Alex meg én, azaz Rómeó és Júlia volt. Amikor a csókon volt a sor hirtelen átváltozott a feje Niallé. Annyira meglepődtem, hogy végül két puszivá alakult a csók. Megint ugrás… Mercutio halott, Rómeót száműzik. Kapok egy mérget a paptól és megiszom…

Az óra tizenkettőt üt… Felébredek. A menyasszonyi ruhám van rajtam és fölém hajol „Rómeó”.

-          Tudtam, hogy felébredsz! Gyere induljunk! –segít fel a nyitott koporsóból. Elengedi a kezem, hátrál két lépést, majd megáll előttem. Hirtelen megjelent mellette Niall, de már nem a dadus szerepében volt.

-          Válassz! –mondják egyszerre. Miért választanék közölük, ha mindkettőt csak barátként szeretem? Értetlenül nézek Alexre , majd Niall-re és minden elsötétül...