Csengettek. Azután megint. És megint…
Felálltam, a takarót mint egy palástot magamon hagytam és kinyitottam az ajtót.
- Szia!- köszönt mosolyogva és adott egy puszit.
- Szia, gyere be- mondtam, a kanapéhoz mentem és ledőltem, Niall pedig leült az egyik velem szembe lévő fotelba.
- Hogy hogy a kanapén aludtál?- érdeklődött.
- Mert nem filmben vagyok- húztam el a szám és becsuktam a szemem.
- Ezt most értenem kellene?- röhögött.
- Nincs megcsinálva az ágy… Nincsen és nem is volt amikor tegnap megérkeztem… És olyan fáradt voltam, hogy úgy döntöttem, inkább a kanapén alszom- vontam meg a vállam.
- Eljöttem hozzád és te aludni fogsz?
- Miért törtél rám ilyen korán?- nyitottam ki a szemem.
- Én nem nevezném reggelnek a délután fél1-et.
- Már annyi az idő?- kérdeztem csodálkozva.
- Annyi.
- Akkor fel kellene kelnem, igaz?
- El is mehetek, ha szeretnéd.
- Nem. Most már ha ilyen aranyos voltál és eljöttél, maradsz.
- Igazából azért jöttem, hogy megmutassam Londont.
- Ma?
- Igen. Nem szerettem volna, ha megint te hívsz és megelőzöl…
- Értem- mosolyodtam el- De ma sajnos nem jó…
- Máris találtál valakit helyettem?
- Nem- nevetek- Nyugi, helyetted nem akarok és nem is lehet találni SENKIT. Csak még nem jöttek meg a költöztetők és azt mondták, hogy az elkövetkező 7 napban fognak megérkezni, de ennél pontosabban nem tudták megmondani… Úgyhogy itthon fogok maradni 1 teljes hétig…- mondtam fogcsikorgatva- Olyan mintha szobafogságban lennék…
- Hát ma fel tudom ajánlani magam, mint társaságot, sőt holnap is… Utána nem, mert fotózásom lesz, azután megint 1 hétig a tied leszek- mosolygott.
- Tényleg?- csillant fel a szemem.
- Tényleg.
- Nem vagy éhes?
- Most, hogy így rákérdeztél, csinálhatnál nekem valamit- mondta. Furcsa, egyáltalán nem udvariaskodunk, tök spontán beszélgetünk, mintha nem is 1 napja ismertük volna meg egymást, hanem legalább 2-3 éve és ez nagyon tetszik.
- Rendben. Mázlid van, hogy szeretek és tudok is főzni…
- Felvágós! Kicsit nagy a szád.
- Na, mindjárt bebizonyítom, hogy igazat mondok- nevettem. Ledobtam magamról a takarót, összehajtottam és a karfára raktam. Egy francia bugyi és egy combközépig érő póló volt csak rajtam pizsama gyanánt.
- Szép póló- dicsérte meg Niall a felsőm.
- Hé! Nem bántani! Ennek is van története… Elmondjam?- meg se várva a válaszát folytattam- Oké. Szóval gimiben volt egy barátom, Peti. Ő volt az első igazi. Épp’ hozzá mentünk, amikor egyszer csak leszakadt az ég. És hiába rohantunk bőrig áztunk. Természetesen kaptam tőle egy boxert és egy pólót, amíg nem szárad meg a cuccom, hogy azért ne fehérneműbe mászkáljak előtte, bár igaz, hogy a ruhákat, én szedtem ki a szekrényéből, mert nem volt hajlandó adni- nevettem- mondván, hogy úgyis lekerül rólam… Kicsit perverz szegénykém, de hát nagyon szerettem és szeretem. Amíg jártunk folyamatosan lopkodtam a pólóit. Hogyha az egyiknek már nem volt Peti illata, akkor szereztem magamnak egy másikat. Csak sajnos észrevette, hogy tűnnek el a pólói és már majdnem vennie kellett. Felajánlottam, hogy elmegyek vele vásárolni, de ő inkább azt mondta, hogy kéri vissza, ezért odaadtam a felét. Amikor szakítottunk, akkor visszaadtam a másik felét is, hogy majd a következő barátnője is el tudja venni, de ezt az egyet meg egy boxert megtartottam, mert még most is jóban vagyunk…- meséltem.
- Szóval, ha barátod van, akkor elveszed a cuccait és nagyon szeretsz beszélni…?- foglalta össze röviden.
- Tömören igen- bólintottam.
- Ezt észben tartom- nevetett.
- Miért? Nem vagy a pasim.
- Még…
- Hm… Ezt jó tudni…- nyomtam mosolyogva egy puszit az arcára. Tudtam, hogy viccel. Az ember nem lehet szerelmes alig 1 nap alatt. Én is barátomként szeretem- Mit kérsz van…- odasétáltam a hűtőhöz és kinyitottam-…semmi- biggyesztettem le a számat- Bocsi, nincs kaja. Gyorsan felöltözök és lerohanok, veszek valami ehetőt, te addig maradj itt és figyeld, hátha jönnek- adtam ki az utasítást.
- Vaaaaagy…- kezdett bele- Amíg felöltözöl, ÉN megyek le ennivalót venni.
- Nem-nem. Most TE vendég vagy.
- Házavatási ajándék- vágja rá gondolkodás nélkül.
- Tudtad, hogy mi lesz a válaszom, igaz?- kérdeztem gyanakvóan.
- Igen. És még nem tudod, hogy mit szeretek.
- Szeretsz enni?
- Igen.
- Akkor mindent- vágom rá.
- Most meg te tudtad, hogy mi lesz a kérdésedre a válaszom.
- Pontosan.
- Honnan?
- Látszik- nevetek.
- Tényleg?- csodálkozik és felhúzza a pólóját, megmutatva a kockahasát.
- Felvágós- motyogom, mire el kezd nevetni- és honnan tudod, hogy én mit szeretek?
- Finnyás, igaz?
- Igen. Tudtad?
- Ja.
- Honnan?
- Látszik rajtad- mosolyog.
- Tényleg? Ó, köszi!- hálálkodok, mire kapok egy várakozó arckifejezést- Most azt várod, hogy én is megmutassam a hasam?
- Eltaláltad!
- Akkor ne várd, mert éhen fogunk halni- nevettem és kitoltam az ajtón.
- Mindjárt jövök, a közelben van egy élelmiszer bolt.
- Klassz. Várlak haza! De legközelebb én vásárolok!- köszöntem, ő pedig nevetve lekocogott a lépcsőn. Becsuktam az ajtót és bementem a hálószobába, mivel ott volt a bőröndöm. Kivettem belőle egy hosszú sötétkék csípő farmert és egy fehér végtelenjeles (a végtelenjelben directioner szó látható) ujjatlant, ami köldökömnél kicsit feljebb ér. Fogat mostam, megfésülködöm és kiengedve hagytam lapockáig érő barna, alul kissé göndör hajamat. Úgy döntöttem, nem sminkelek, mert 1. Niall látott már smink nélkül és kócosan, 2. nem megyek sehova. Mire kész lettem, kopogtak. Kinyitottam az ajtót és megláttam kékszemű barátomat, 4(!) óriás szatyorral.
- Hány hétre vásároltál?- kérdeztem mérgesen.
- Ha nálad leszek, akkor 1-re. De hadd tegyem le, mert már leszakad a karom.
- Köszönöm- öleltem át.
- Nincs mit- vonta meg vállát- Milyen virág a kedvenced?
- Mmm…- gondolkodtam- a vörös rózsa- vágtam rá.
- És igazából?- húzta mosolyra a száját.
- Az összes. Nincsen konkrétan kedvenc virágom.
- Oké- indult az ajtó felé, de én előbb odaértem és elálltam a kijáratot.
- Niall! Nem veszel nekem virágot- jelentettem ki.
- Hát jó…- sóhajtott.
- És holnap se. És soha se.
- Rendben.
- Ígéred?
- Igen- mért végig.
- Oké.
- Hát mégis megmutatod a hasad?- kérdezte huncutul.
- Igen mert már van rajtam nadrág és mert ma van az első közös napunk, de ne nagyon szokj hozzá, hogy felveszem, mert sok ruhám van és jön az ősz is…
- De egyszer lesz nyár is.
- És ha addig nem unsz meg, akkor bemutatom a barátaimat.
- Directioner vagy?
- Hát, szeretem a 1D-t, igen…
- Akkor majd én is bemutathatlak a srácoknak.
- Te ismered őket?- kérdeztem színpadiasan.
- Hát lehet, hogy annyit leszek veled, hogy elfelejtenek –nevetett - Na?
- Majd egyszer…- térek ki a válasz alól. Nem arról van szó, hogy nem szeretnék megismerkedni velük, mert szeretnék, csak majd később… - Mit szeretnél enni?
- Figyelem elterelés?- kérdezi gyanakvóan.
- Aha.
- Akkor sikerült. Találj ki valamit.
- Hoztál gyümölcsöt is?
- Persze, fő az egészség- mondta komolyan, mire elkezdtem nevetni, de ő még mindig faarccal állt és nézett.
- Szilvát is?
- Jaaaa- nyújtotta meg a szó végét. Ennyit a komolyságról… J
- Akkor csinálok neked Szilvás gombócot- mondtam ki magyarul az édesség nevét.
- Micsodát?
- Hát angolul nem tudom a nevét, és nem is tudom, hogy van-e ilyen étel Angliában.
- Majd én megmondom! Ha van, akkor én biztosan tudom.
- Rendben- nevettem, de hittem neki. Bekapcsoltam a hűtőn lévő rádiót el kezdtem készülődni- Niall…- kezdtem bele- most megtanítalak szilvás gombócot csinálni.
- Jó, de mondd még egyszer, hogy szilvás gombóc- kérlelt.
- Miért?
- Mert jól hangziiiik! Nem is, inkább mondj valamit az anyanyelveden.
- Magyar vagyok- tettem hozzá.
- Megjegyzem.
- Szóóval-, váltottam magyarra - Szeretlek, mint egy barátot és nagyon örülök, hogy tegnap egymás mellett ültünk, mert én nem tudom, hogy mit csinálnék egyedül, te egy nyeremény vagy- öleltem át.
- Váoh! És mit mondtál?- kérdezte én meg elismételtem, csak most angolul- Ahhoz képest, hogy nem szereted a nyálas dumákat…- kezdett bele, de közbe vágtam.
- Így gondolom, ez van- vontam vállat.
- Tudom. Én is szeretlek- „szipogott” és megölelt, de nem viszonoztam az ölelést- Na, már meg sem ölelsz?
- Nem, mert kigúnyolsz- öleltem át. Ekkor mintha valami el kezdett volna repkedni a gyomromba. Már vagy 12 órája nem ettem semmit, eléggé éhes lettem- Na, el kezdjük még ma csinálni a gombócot?- kérdeztem még mindig ölelve.
- Majd, ez most olyan jó esik, neked nem?
- Hát, igazából mindjárt kitörik a nyakam és a derekam is kezd fájni…
- Ezen segíthetünk- jelentette ki, megfogott a csípőmnél, felemelt, dereka köré fontam a lábam, a nyaka köré a kezem és ráhajtottam a fejem- Így már jobb?
- Határozottan- és ekkor felzendül Lawsontól a Taken Over Me. A dal közepén azon kaptam magam, hogy dúdolom.
- Miért nem énekelsz inkább?- kérdezte.
- Mert akkor megszakadna ez a szép pillanat és kiszaladnál a világból- nevettem.
- Szerintem jó hangod van…
- Mikor hallottál engem énekelni?
- A repülőn.
- Azt az egy számot tudom, úgy ahogy…- pusziltam meg az arcát, mire elmosolyodott. Még 1 számot meghallgattunk, azután már nem bírtam ki beszéd nélkül- Még mindig elbírsz? Nem vagyok nehéz?
- Nem.
- Biztos? Vagy csak fel akarsz vágni?
- Is-is.
- Maradhatunk felőlem így egész nap, de éhes vagyok és valahogy el kellene készíteni a kaját.
- Vaaaagy…-kezdett bele.
- Úgy is az lesz amit most fogsz mondani…
- Rendelünk pizzát és majd holnap megcsináljuk és akkor te is felvághatsz már végre valamivel.
- Jó- mosolyodtam el. És akkor elkezdődött Bruno Mars-tól a Count On Me. És a refrénig bírtam, utána el kezdtem könnyezni. Lopva megtöröltem a szemem, de Niall észrevette.
- Minden rendben?- kérdezte aggódva.
- Igen… Csak ezzel búcsúztattak a barátaim és olyan furcsa, hogy nincsenek itt és mennyire messze vagyok tőlük és belegondoltam, hogy ha nem találkozunk most mi a fenét csinálnék…
- De találkoztunk és ez a lényeg!- adott egy puszit a fejemre- Tudod mit? Van egy ötletem… Hol van a laptopod?
- Honnan tudod, hogy van?
- Tipp…
- A szobában az ágyon, skype-olni fogunk igaz?
- Pontosan- jött ki, lerakta a nappali asztalra, arrébb tolta az üres vázát és bekapcsolta. Leült a fotelba, az ölébe ültetett. Előre hajolt, hogy elérje a gépet. Az egyik legjobb barátnőm szerencsére fent volt és így hívást is kezdeményeztünk.
- Elmenjek addig?
- Nehogy- mondtam és belekapaszkodtam a kezébe. Hirtelen támadt egy ötletem, elvettem a telefonom az asztalról, megkeresetem gyorsan Bruno Mars-tól a Count On Me-t.- Majd énekelsz velem?
- Persze, már amennyire tudom a szövegét…
Abba maradt a csörgés és megláttam a gyönyörű barátnőmet a kamerába. Megnyomtam a Play gombot és Niall-lel el kezdtünk énekelni. Néha tényleg nem tudta a szöveget, de szerintem jól sikerült az „előadásunk”.
- Ez nagyon szép volt!- nevetett.
- Erika- szólaltam meg magyarul- Bemutatom N…
- Niall Horan!!!- és gyorsan kipattantak a szemei- Ejha, Ella! Te aztán nem vesztegeted az idődet!
- Hülye! Csak a barátom!- védekeztem, de mintha meg se hallotta volna.
- PETIIIII, gyere csak- kiabálta a barátnőm.
- Mi van?- kérdezte amikor belépett a szobába egy doboz sörrel. -Ella!!! Milyen London?
- Hát, még nem tudom, mert várnom kell a költöztetőket…
- Ahh, nem ezért hívtalak Peti- szólt közbe- Nézd csak Ellánk már is felszedett valakit… És nem is akárkit!
- Ilyen gyorsan cica?- Peti.
- 1. NE HÍVJ CICÁNAK- röhögtem- 2. Ő csak a barátom.
- Még…- motyogta Eri.
- Ha már itt tartunk… Mi van köztetek?- hajoltam bizalmasan a kamerába.
- Semmi- vágták rá egyszerre.
- Aha, persze! Csak úgy szikrázik közöttetek a levegő- húzogattam a szemöldököm.
- Csak azért vagyok itt, mert azt vártuk, hogy mikor leszel már végre online- magyarázta Peti, amitől lehervadt a vigyor az arcomról.
- Ellenben ti…- mutatott kettőnkre Era.
- Na jó, mennünk kell- mondtam- Ma még nem ettem semmit. Holnap lehet, de szerdán biztos, hogy fent leszek, úgyhogy legyetek gép közelbe…
- Oké.
- Peti! Neked meg legyen merszed Erikát randira hívni- adtam ki az utasítás, küldtem nekik egy puszit és mielőtt még bármit mondhattak volna kinyomtam őket és lehajtottam a laptop tetejét.
- Ennyi volt?- kérdezte csodálkozva Niall.
- Aha- feleltem szórakozottan- Egyre vadabb történeteket találnak ki, hogy miért vagy itt… Gondoltam ezt ketten is csinálhatják, meg nincs olyan sok mesélni valóm és abban te is benne vagy, úgyhogy majd szerdán lesz a mesedélután.
- Szóval, amikor én fotózáson lesz, te kibeszélsz engem?- húzta feljebb az egyik szemöldökét.
- Valahogy így. De ne félj, rólad nem tudok rosszat mondani- adtam puszit az arcára és felálltam- Na, rendelsz pizzát?
- Igen. Milyet szeretnél?
- 32 centis, sonkás, sajtos, kukoricás…
- Nem azt mondtad, hogy éhes vagy?
- Nekem az bőven elég lesz, hidd el.
- Te tudod- vont vállat és felhívott egy pizzeriát…
Csengettek, ami nem jelentett mást, mint megérkezett a kaja.
- Hagyd, majd én megyek- mondtam, mikor Niall fel akart állni a tévé elől. Kivettem a lábaimat az öléből, megkerestem a pénztárcámat és ajtót nyitottam.
- Szia!- köszöntem a futár srácnak, aki max. 3-4 évvel lehetett nálam idősebb. Ráérősen végig mért, majd megállapodott a tekintete a melleimen- Khm- „köhögtem”, hogy ne bámuljon már. Megrázta a fejét és végre az arcomba nézett. Amint megláttam a sötétzöld szempárt, rögtön elszállt az iránta érzett haragom. Körülbelül úgy 190 centinek saccoltam, mert nagyon magas volt.
- Szia! Öhm… Bocsi az előbbiért…- szabadkozott.
- Semmi baj- kuncogtam. Te jó ég! Mióta kuncogok?! - Mennyivel tartozom?- kérdeztem és kifizettem- Szia!- vettem el a pizzákat és becsuktam az ajtót. Tettem két lépést, majd megint csengettek- Nyitom!- mondtam a kopogtatónak és Niallnek.
- Szia, Eric vagyok- nyújtott kezet a futár srác.
- Ella- nevettem, kezet ráztunk és vártam a magyarázatot, hogy mi ez az egész.
- Most költöztél ide?
- Igen, honnan tudod?
- Egy szinttel lejjebb lakom és még nem láttalak a házban, ami valljuk be, nem valami nagy.
- Értem- teljesen elvesztem a smaragdzöld szemeiben.
- Arra gondoltam, hogy van-e kedved majd megnézni a várost. Mert izé…- dadogott- Szívesen körbe vezetlek.
- Az a feladat már foglalt- szólalt meg mögöttem egy hang, amitől kicsit összerezzentem.
- Ó! Rendben… -túrt bele fekete hajába- Akkor ha esetleg tudok majd valamit segíteni pakolni, vagy ilyenek, csak csöngess be. 3. emelet 12-es ajtó.
- Már ez a feladat is ki van osztva- válaszolt helyettem Niall ismét, én meg sóhajtottam egyet idegesen és megforgattam a szemem.
- Aha… Nem baj, ha valamire mégis szükséged van, engem megtalálsz- mosolygott- Akkor sziasztok…
- Szia!- csukta be Niall az ajtót, elvette tőlem a pizzát és elindult a kanapéhoz, én meg röhögve követtem és adtam az arcára egy puszit, olyan cuki, hogy féltékeny!!!- Ez miért kaptam?- mosolygott boldogan.
- Csak… Mert olyan kedvem van.
- Lehetne többször is…- mondta. Mosolyogva vállat vontam, kibontottam a pizzámat.
- Jó étvágyat!- mondtam és belekezdtem.
- Ühüm…- hümmögött, ugyanis neki már tele volt a szája egy fél pizza szelettel.
- Kész! Nem bírok többet enni- jelentettem ki, miután már megettem a ¾-ét.
- Akkor megehetem?- húzta maga elé Niall a maradékomat.
- Aha… Hogy lehet az, hogy te a legnagyobbat kérted, előbb megetted, mint én és még az enyémet is elfogyasztod?- kérdeztem elképedve, mire csak megvonta a vállát és befalta a megmaradt pizzát.
- Mennem kell…- mondta Niall egy kis idő múlva.
- Máris?- görbült le a szám.
- Igen, megígértem a fiúknak, hogy ma találkozom velük.
- Hát jó…- kísértem az ajtóhoz.
- Gyere te is!!- kérte.
- Nem köszi- ráztam a fejem.
- Akkor holnap találkozunk- szomorodott el, adott egy puszit a fejemre, én pedig odabújtam hozzá és mélyen beszívtam az illatát, egyszerűen imádom.
- Szia!- köszöntem. Amint becsuktam az ajtót kopogtatnak- Igen?- nyitottam ajtót.
- Nem adtál puszit…
- Bocsánat. Azért, mert olyan gyorsan leléptél…- támadtam le.
- Mondtam, hogy gyere velem- emelte fel megadóan kezét- Az ajánlat még most is áll.
- Nem baj- adtam egy cuppanós puszit a jobb arcára- Holnap…- és elment. Odarohantam a nappali ablakhoz és egészen addig néztem, míg el nem tűnt a szemem elől.
Beraktam a magnóba egy Little Mix albumot és azt hallgattam, miközben kipakoltam a kajákat. (Igen most, még szerencse, hogy nem vett gyorsan romlandó ételt). Megcsináltam az ágyat és a kevéske ruhámat bepakoltam a szekrényembe. Időközben vége lett az albumnak és mivel nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni elmentem fürdeni és átöltöztem pizsibe. Azután megint elindítottam a CD-t. Hirtelen ötlettől vezérelve csináltam sport szelet sütit Niall-nek, mert azt úgy sem kell sütni, viszont egy éjszakára a hűtőben kell hagyni. Ezután nekiálltam palacsinta tésztát készíteni és azt is beraktam a hűtőbe, hogy majd amikor itt lesz, kisütöm. Biztos vagyok benne, hogy olyan palacsintát még nem evett, amit Magyarországon csinálnak.
Kicsit tévéztem, aztán amikor meguntam, felvettem egy pulcsit, kinyitottam, kiültem az ablakba és onnan néztem Londont. Integettem egyet Ericnek, aki akkor ért haza gondolom a munkából. Mit csinálnék én, ha nem lenne Niall??? Biztos agyon unnám az agyam… Azon kaptam magam, hogy majdnem elaludtam az ablakba, ezért leszálltam róla, becsuktam és a telefonommal meg a fülhallgatómmal együtt bevonultam a hálószobába. Bukóra nyitottam az ablakot, állig betakaróztam (még 40 fokban is így alszom el, de nem hiszem, hogy Londonban lesz majd ilyen meleg), el kezdtem zenét hallgatni és egyszer csak elnyomott az álom.