6. Pillangók

Szaladva követtem Niallt, aki a házához vezetett…

Mire odaértünk csurom vizesek lettünk.            

-          Hát, én itt lakom- jelentette ki, amikor beértünk a házba. Tátott szájjal néztem körbe. Csak a nappalija volt kis híján akkora, mint az én lakásom!!!- Menj csak beljebb!- unszolt, mikor levettem a cipőmet. Ő még bajlódott a cipőfűzőjével, így hát léptem egyet, majd ránéztem - Eddig még nem láttalak ilyen ijedtnek- jegyezte meg, megfogta a kezemet és elindultunk a lépcső irányába.

-          Mert még nem ismersz olyan rég- vágtam vissza, mire nevetni kezdett.

-          Na, itt van az én Ellám, akit úgy szeretek! Jobbra van a nappali, balra konyha, a lépcső melletti ajtók mögött egy nagy fürdőszoba a másik mögött a mosókonyha van, a nappali végén lévő üvegajtón pedig ki lehet menni a hátsó kertbe és amin most fel fogunk menni, az egy lépcső –próbált  idegesíteni, hogy megint beszéljek, de nem igazán sikerült neki. Olyan furcsa, hogy ilyen házban lakik. Persze tudtam, hogy valószínűleg sok pénze és nagy háza van, de mindig elfelejtem, hogy ő nem egyszerű „hétköznapi” ember. De miért érezném magam kényelmetlenül? Hiszen azt mondta, hogy szeret!!! Ettől a gondolattól rögtön visszatért a jókedvem. De mielőtt megdicsérhettem volna a házat, elértünk a szobájához.

-          … szobám- mondta. Csak az a baj, hogy szó szerint csak az utolsó szót értettem meg- Hé! Figyelsz te rám?!

-          Uhm… - Bocsi… Megismételnéd? Kérlek- tettem hozzá, majd nagyot sóhajtva elhadarta, amit az előbb mondott.

-          Na, szóval, van 5 szoba, mindegyikhez tartozik 1-1 fürdő, az emelet végén pedig egy konditerem és egy gitárszoba…

-          Megmutatod a gitárjaidat?- csillant fel a szemem.

-          Értesz a gitárokhoz?- döbbent le.

-          Nem- nevettem.

-          Akkor tudsz játszani rajta?

-          Nem. Ellenben az unokatesómmal. Rá mindkettő igaz. Tényleg, ő is itt lakik. Elmegyünk majd hozzá?

-          Persze. De, hadd adjak száraz ruhát- mosolyogott és betolt a szobájába. Sötétszürke falak, hatalmas ágy- és szekrény, egy kanapé. A szoba sötétségét viszont ellensúlyozta, hogy az ajtóval szemben lévő fal felén, plafontól padlóig nyúló hatalmas üveg ablak volt.

-          Most már mondasz valami véleményt?

-          Igazi fiús szoba…- nevettem, az elszórt CD-kre és a mindenhol heverő ruhákra célozva- és imádom a hatalmas ablakot- szaladtam oda és kinéztem rajta-, be lehet látni a fél környéket és egy kicsit a parkodba is…

-          És milyen a ház?

-          Mi mást mondhatnék, minthogy nagyon szép? Ha elképzeltem volna, hogy milyen házban laksz, akkor biztos, hogy ilyesmire lyukadtam volna ki… - odalépett a szekrényéhez és kivett 2 pólót és 2 melegítőnadrágot.

-          Nem gondoltam, hogy még van ruhád a szekrényben- mosolyogtam gonoszan, mire a fejemre dobta az egyik pólót és nadrágot.

-          Ott a fürdő- adott egy puszit a fejemre és bementem.

-          Kaphatok egy hajszárítót?- kiabáltam ki, amikor átöltöztem.

-          Aha- jött be- És add ide a ruháidat berakom a szárítóba- mosolygott.

Mikor megszárítottam a hajamat és kiléptem, már nem volt szobában, ezért lementem megkeresni. A konyhában találtam rá, amint meleg szendvicseket gyártott.

-          Jól néz ki- jegyeztem meg, mire mosolyogva végig mért.

-          Te is…

Végignéztem magamon, hogy leplezzem a pirulásom. A „pólóm” combközépig ért, a nadrágnak meg fel volt hajtva szára, hogy ne tapossak rajta. A hajamat kiengedve hagytam és már smink se volt rajtam.

-          Ugye tudod, hogy megtartom a pólódat?- kérdeztem.

-          De hát nem is vagyok a pasid!

-          Nem baj, de a barátom vagy, szeretlek és még az illata is jó- nevettem, amit ő se bírt ki- Jaj!- sóhajtottam- Nem is tudom, mi lesz velem nélküled egy hónapig…- szomorodtam el.

-          Tessék?! Ezt, hogy érted?- hervadt le neki is a vigyor az arcáról.

-          Még szerdán kaptam egy levelet, hogy tanfolyamom 1. hónapja Németországban lesz…

-          Akkor veled megyek!- jelentette ki magabiztosan. Istenem, de jó lenne, ha jönne!

-          Mindketten tudjuk, hogy nem teheted- simítottam meg az arcát.

-          Miért?- kérdezte hevesen- Igazad van- sóhajtott lemondóan, amikor kiolvasta a tekintetemből a választ és szorosan megölelt.

-          Ne legyünk szomorúak- toltam el magamtól nevetve, mert ha még 1 másodpercig úgy maradunk, tuti, hogy elbőgöm magamat- Még van majdnem egy hónapunk, használjuk ki. És ne felejtsd el VISSZAJÖVÖK- öleltem meg.

-          Igazad van!- nevetett ő is, felkapott a derekamnál fogva és megpörgetett a levegőben- És így foglak üdvözölni.

-          Rendben- pusziltam meg- Segítsek? Csak mert soha nem lesznek készen, ha így haladsz- mutattam a szendvicsekre és nekiálltunk. 6 óra fele elkészültünk és tele ettük magunkat a friss meleg szendvicsekből.

-          Ideje mennem- mondtam, miután elpakoltunk.

-          Tessék? Nem! Miért?

-          Mert elállt az eső…

-          Maradj mééééééég- kérlelt.

-          Szerinted tudok neked nem-et mondani?- kérdeztem.

-          Remélem nem- nevetett.

-          Annak örömére, hogy maradok, megyünk a gitár szobába?

-          Persze!

-          És énekelsz nekem?- kérdeztem és próbáltam rá nagy szemekkel nézni.

-          És én tudok neked nem-et mondani?- sóhajtott lemondóan.

-          Természetesen nem!- ragadtam meg a kezét és felrohantunk a lépcsőn. Amikor beléptem döbbenten álltam meg- Találó név- mondtam, mert még életemben nem láttam annyi gitárt egy szobában.

-          Komolyan mondod? Na, válassz egyet.

-          Az legyen!- mutattam a legátlagosabb klasszikus gitár felé.

-          És mit játsszak neked?- vette le.

-          Te szerenádozol, úgyhogy neked kell eldöntened…

-          Rendben- nevetett és belekezdett.

-          Ez a 3 Doors Down-tól a Here Without You…- suttogtam, mire mosolyogva bólintott. Pont ezt a számot kellett választania?!!  Félre értés ne essék, nagyon szeretem ezt a számot, csak olyan megható… És ahogy ő énekli… Természetesen megtette a hatását, mert amikor befejezte szipogva töröltem meg a szememet- Ez nagyon szép volt- mosolyogtam szomorúan, odamentem hozzá, leraktam a gitárját, beleültem az ölébe és megöleltem.

-          Lehet, hogy többször kellene téged megsiratnom- viszonozta az ölelést nevetve.

-          Eszedbe ne jusson!- vigyorogtam.

-          Min gondolkozol?- kérdezte, amikor már vagy 2 perce csendben öleltük egymást.

-          Hogy miért pont ezt a dalt énekelted és, hogy meg tudod-e tanítani ezt a dalt… úgy értem gitározni…

-          Azért, mert mindjárt elmész és hiányozni fogsz és megtanítom ha szeretnéd, még énekelni is!

-          Te is nekem- adtam az arcára egy puszit- és engem nem lehet megtanítani énekelni- nevettem.

-          Miért nem?- érdeklődött és visszatértünk az egy témás beszédhez.

-          Mert nincs hangom és nem szeretnélek elriasztani…

-          Nem fogsz, ígérem itt maradok, főleg, mivel itt lakom.

-          Bocsi de nem énekelek…

-          Akkor gitár?

-          Gitár…

-          És tudsz valamennyire?

-          Ismerem a kottákat… Azt hiszem ennyi.

-          Akkor lássunk hozzá- tanácsolta, én meg kiszálltam az öléből és elkezdődött a tanítás.

Körülbelül 1 óra alatt megtanultam többé-kevésbé a dal felét. Lehet, hogy ment volna tovább is, ha Niall nem kap az elején röhögő görcsöt…

-          Már fájnak az ujjaim- mondtam és megmutattam az ujjbegyeimet, amikkel lenyomtam a húrokat, ugyanis mindegyiken volt egy csík bemélyedés.

-          Mondtam, hogy nem kell úgy leszorítani a húrokat- nevetett- De akkor hagyjuk abba, úgyis annyiszor elénekeltem már, hogy azt hiszem, soha többet nem fogom meghallgatni… Csak ha te játszod- tette hozzá. Ja, igen… Amikor én „gitároztam” ő énekelte a szövegét, hogy könnyebben tudjam lejátszani- Akkor még egyszer a feléig és utána wii-zünk, jó?

-          Jó- bólintottam és utoljára eljátszottuk.

Több mint 40 percet ugráltunk és táncoltunk, ami eléggé kifárasztott. Fáradtan terültem el a kanapén.

-          Nézünk valamit?- ugrált mellém Niall.

-          Hogy van még ennyi erőd?- kérdeztem csodálkozva.

-          Edzettség- nevetett- Szóval?

-          Majd máskor, most már tényleg indulok haza…

-          De esik az eső.

-          Valóban?- ültem fel és kinéztem az ablakon- Én nem úgy látom…

-          Akkor máshogy próbálkozom- vakarta meg a tarkóját- Itt aludnál?

-          Hát…

-          Különszobában?

-          Rendben- nevettem.

-          Nézünk filmet?- kérdezte még jobban felpörögve.

-          Mit?- sóhajtottam, bár már tudtam a film műfaját.

-          Slender man- jelentette ki suttogva.

-          Van más választásom?- nevettem.

-          Őszinte legyek vagy hazudjak?

-          Azt hiszem, jobb lenne, ha most hazudnál…

-          Igen van másik választásod, sőt te mondhatod meg, hogy mit nézzünk.

-          Csinálok pattogatott kukoricát, amíg berakod a filmet…- álltam fel.

-          Ugye tudod, hogy házi mozin nézzük?- kiabálta be. Nyeltem egy nagyot, mert tényleg nem vagyok annyira félős, de sötétben, egy óriási nagy képernyőjű tévén házi mozival... És hát a Slender man az egyik legijesztőbb film amit valaha is láttam, szóval tuti, hogy be fogok parázni.

-          Ennyire szeretnéd, hogy hozzád bújjak?- kérdeztem és kiöntöttem tálba a tökéletesen elkészített popcorn-t, de nem jött válasz- Hallgatás beleegyezés- dünnyögtem mosolyogva és átsétáltam a nappaliba.

-          JÖSSZ MÁÁÁÁÁR?- ordibálta, csak az volt a baj, hogy mögötte voltam, szóval kis híján megsüketültem…

-          Már itt vagyok- suttogtam a fülébe, amitől megborzongott. A lámpa már le volt kapcsolva, csak a tévét világítása adott kis fényt. Leültem a kanapéra Niall-től a lehető legmesszebb- Elindíthatod- jelentettem ki és láttam a szemem sarkából, hogy felém fordul.

-          Nekem nem is adsz? És miért ültél olyan messze?- hallottam a hangján, hogy az utolsó mondatot már tényleg szomorúan mondja. Szó nélkül közelebb csúsztam és közénk raktam a tálat. Az ölembe rakta a kezét, (amivel éppen nem tömte magát a popcorn-nal ) tenyérrel felfele, jelezve, hogy megfoghatom. Gondolkodás nélkül összekulcsoltam az ujjainkat. Hirtelen áramütés szerűen melegség futott át a testemen, pillangók ébredtek a gyomromba és megcsapott Niall illata. Elindult a film…

A negyedénél tartott , amikor már olyan görcsösen szorítottam a kezét, hogy csodálom, nem szólt rám. Ehelyett lerakta a földre a megüresedett tálat, egészen maga mellé húzott és átölelt. Amikor már nem bírtam odanézni, Niall vállába fúrtam a fejemet.

Bizonyos szempontból örültem, bizonyos szempontból szomorú lettem, hogy vége lett a filmnek.

-          Hát…- kezdtem, amikor kikapcsolta a tévét és a szemébe néztem- Nem fogok több horrort nézni… Soha!

-          Dehogynem- mosolygott- Ugyanis már le van szervezve a randink a Démonok között-re…- nevetett.

-          Akkor 1 hétig nálam alszol…

-          Vállalom a feladatot- ölelt magához. A válasz hallatán majd nem felugrottam és el kezdtem ugrálni. Éreztem, hogy rám jön a pirulás, ezért a mellkasába fúrtam a fejem.

-          Bocsi, hogy megszakítom a meghitt pillanatot, de mindjárt elalszom a karjaidba- néztem fel a gyönyörű kék szemébe, amitől megint piros lett az arcom.

-          Mitől vagy vörös?- kérdezte.

-          Az előbb nem kaptam levegőt…- ez elég hihető lett. Igaza van anyuéknak, tényleg elmehetnék színésznek. Csak nem vágyom hírnévre, úgyhogy mégse…

-          Gyere, megmutatom a szobád- állt fel, felhúzott, megfogta a kezemet és elindultunk. Naná, hogy a legmesszebbi szobába kell aludnom!!!- Jó éjt!- puszilt meg és ott hagyott. Becsuktam az ajtót, (az volt az első, hogy felkapcsoltam a lámpát) és elmentem zuhanyozni.

-          Niall!!!- kiabáltam teljes torokból- Niall!!!

-          Tessék?- rontott be a szobába,

-          A fürdőben vagyok…- mondtam a tényszerű tényt- …és, nincsen törölköző.

-          Mindjárt hozok egyet- mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog- Itt van- jött vissza.

-          Lerakod az ajtó elé? Köszi.

-          Nincs mit –Amint becsukta az ajtót óvatosan kilestem a szobámba, hogy tényleg elment-e. És elment… Lehet, hogy ő nem ÚGY szeret… Vagy mégis? Na jó, ebbe én bele fogok bolondulni! Nem szerelmes belém és kész! Mindig is barátok voltunk és azok is maradunk, mert így a legjobb nekünk.

Kiléptem a fürdőből és megtörölköztem, majd visszavettem Niall pólóját és a francia bugyimat. Időközben egy újabb vihar kezdődött. Remek!!! Slender Man sötétben, házi mozin nézve és még vihar… Bebújtam az ágyba, lekapcsoltam az éjjeli lámpát és kinéztem az ablakon. Villámlott és dörgött… Így nem tudtam elaludni. Eleve ömlik az eső és még félek is. Hirtelen felálltam (majdnem el is estem )kimentem a szobából és Niall-éhez mentem. Kopogtam.

-          Gyere!

-          Szia!

-          Igen, aludhatsz nálam- mosolygott.

-          Elég gonosz vagy…- másztam be mellé, betakart minket és belenéztem a szemébe (már amennyire tudtam, ugyanis sötét volt).

-          Miért?

-          Mert tudtad, hogy jönni fogok, ha egy ijesztő horror lesz és esni fog az eső.

-          Bevallom a filmről én tehetek , de az időjárást nem én irányítom.

-          Ja, persze!- odabújtam hozzá, ő pedig szorosan átölelt.

Pillangók szálltak a gyomromban… Pillangók voltak mindenhol… Most már biztos… Szerelmes lettem belé…