7. Augusztus 30.

Hát eljött ez a nap is… Annyira furcsa, hogy 1 hónapig Niall nélkül kell élnem. Bár körülbelül  1,5 hónapja ismerem, de olyan mintha már 5 éves korunk óta nagyon jó barátok lennénk.

Remélem, hogy az elutazásomnak legalább egy pozitívuma lesz, mégpedig, hogy rendezni tudom magamban a Niall-lel kapcsolatos dolgaimat és ismét csak barátként gondolni rá. Lehet, hogy ő is úgy szeret viszont engem, de nem szeretném tönkre tenni a barátságunkat.

 Reggel 5-re állítottam be az ébresztőm. A gépem csak 9-kor indul, viszont addig még sok dolgot kell elintéznem. Kezdve azzal, hogy valahogy el kell intéznem, hogy szőke barátom a szülinapján kapja meg az ajándékát, vagyis szeptember 13-án.

Megmosakodtam és felöltöztem. Magamra rángattam egy fekete cica nadrágot és egy lila kapucnis mackó felsőt. Megfogtam a kis csomagot, felhúztam a fejemre a kapucnit, becsuktam az ajtót és elindultam a házához. Tudtam, hogy a banda tagjaival közvetlen szomszédságban él, így a tervem sokkal könnyebb volt. Útközben még egyszer átrágtam magam a kérdésen: Nem béna az ajándékom? Ugyanis fogalmam sem volt, hogy mit adhatnék neki. Mármint volt egy ötletem, azaz gitárt, de arra nem volt pénzem és nem is tudtam, hogy milyen kellene. Ezért egy ír zöld képkeretet vettem, aminek a sarkában egy 4 levelű lóhere van és beleraktam azt a közös képünket, amin ugyanolyan napszemüvegben mosolygunk. Írtam még hozzá egy levelet és beraktam egy szülinapi dobozba.

A levél:

Édes Niall!

Boldog 20. születésnapot! Sajnálom, hogy nem tudok ott lenni. L Nem igazán tudtam, hogy minek örülnél, ezért ezt a képet kapod, hogy ne felejts el! J Ha hazaértem (október 1-jén fogok várhatóan este, szóval nehogy ki gyere értem!) megkapod az ajándék második felét.  Szeretlek<3.

u.i.: Jókor van a szülinapod… Péntek 13. J Remélem, nem vagy babonás… Nekem például ez a nap nagyon jól szokott eltelni <3.

Elértem a házához és egy kis tétovázás után a tőle jobbra lévő ház postaládájába raktam a dobozt és a lakónak szóló rövid üzenetet:

Szia!

Ella vagyok Niall egyik barátja, Sajnos nem tudok itt lenni a szülinapján, ezért meg szeretnélek kérni arra, hogy majd add át a nevemben ezt az ajándékot. Ja, és ha nem probléma, akkor kérlek, írj egy sms-t erre a telefonszámra (telefonszám)  ha kibontotta a csomagot. Előre is mindent köszönökJ. Ella

Gyorsan haza rohantam, hogy ne vegyenek észre (bár nem hiszem, hogy szombaton reggel 6-kor sok ember fent lenne). Felvettem valami normális ruhát, magamra raktam az alap sminkem (szemceruza, szempillaspirál) és még bepakoltam az utazáshoz szükséges, mégis eddig kimaradt holmiijaimat. Már negyed8 volt! Hívtam egy taxit és megkértem Ericet, hogy segítsen lecipekedni. A megismerkedésünk óta találkoztunk párszor, de tényleg csak néha, mert Niall nem igazán nézte jó szemmel.

-          Ha nem bánod elmennék veled a repülőtérre, hogy segítsek felrakni a gépre a bőröndjeidet. Annyi cuccod van, mintha egy hónapra mennél el- nevetett, miközben vártam a taxira.

-          Egy hónapra is utazom el- mosolyogtam, mire meghökkent arcot vágott.

-          Akkor meg vagy dicsérve, ugyanis a lányok általában amennyi időre utaznak el 2x-szer több ruhával meg effélékkel mennek.

-          Igazából azért raktam csak ennyit, mert figyelnem kellett, hogy ne lépjem át a megengedett súlyhatárt, mert nagyon sokat kell érte fizetnem és biztos, hogy az 1 hónap alatt veszek egy csomó mindent- nevettem el magam.

-          Így már teljesen világos!- röhögött- Szóval, segíthetek?

-          Igen, köszönöm élnék a lehetőséggel…

-          Rendben, mindjárt jövök, csak bezárok, aztán el ne menj nélkülem!- rohant vissza. Alig telt el 2 perc és már vissza is tért- Azon gondolkodtam, hogy ne kísérjelek-e el Berlinbe, mert a cuccaidnak akkora a súlya, mint amennyi a tied…

-          Nagyon vicces- mondtam cinikusan.

-          Igen? Várj csak- azzal felkapott és megpörgetett- Tudod, egyáltalán nem túlzok. Hány kiló vagy? 40?

-          Nem, azért annál több. És különben is egy lánytól nem illik ilyet kérdezni- oktattam ki.

-          Bocsánatodért esedezek- hajolt meg előttem.

-          Bolond vagy- nevettem el magam és megérkezett a kocsi.

-          Na? Ne kísérjelek el Németországba?- kérdezte miután beültünk az autóba.

-          Nem köszönöm- mosolyogtam- Majd valakivel összehaverkodom.

-          Hidd el, kinézem belőled. Csak vigyázz, nehogy rossz ember legyen- váltott aggódó üzemmódba.

-          Aranyos vagy, de tudok magamra vigyázni.

-          Tudom, csak olyan picinek és törékenynek tűnsz, de ezt ne vedd sértésnek, mert ha megismer az ember, akkor rájön, hogy egyáltalán nem vagy az…- tette hozzá sietve, amikor meglátta a reakcióm.

Lassan megérkeztünk a reptérre és Eric segített felrakni a bőröndjeimet a szalagra. Amíg nem lehetett felszállni, szórakoztatott.

-          Köszönöm a segítséget- öleltem meg a felszállás előtt.

-          Tudod azt hittem, hogy majd a szőke barátod fog segíteni, de ahogy látom nem ért rá- jegyezte meg.

-          Az elmúlt két hétben mindennap bepróbálkozott, hogy elkísérjen, de én nem engedtem neki.

-          Hogyhogy? Azt hittem jóban vagytok.

-          Ez így is van, csak így könnyebb lesz nélküle az egy hónap (bár sokáig velem akart jönni Berlinbe), meg a fotósok félreértenék, és nagyon sokan kérnének tőle autógrammot.

-          Értem, bocsi.

-          Semmi baj. De most már tényleg megyek.

-          Ígérd meg, hogy küldesz egy sms-t, ha megérkeztél a szállásra, és ha haza jöttél találkozunk.

-          Mindenféle képen- mosolyogtam és adtam két puszit az arcára.

A cég fizette a repülőjegyet, ezért az első osztályra kaptam oda és vissza is!!! J Előre sétáltam keresve az ülésem, amikor egy ismerős arcot láttam meg.

-          Szia!- köszöntem a fiúnak, aki egy kis gondolkodás után rájött, hogy ki vagyok.

-          Szia!- köszönt Alex. Már vagy alsós általános iskolás korom óta ismerem, és amikor gimnazista lettem, néha összefutottunk a buszmegállóban- Hogyhogy itt?

-          Elnézést- szólalt meg mögöttem egy ismerős hang és az orromat megcsapni a legfinomabb illat, amitől a lepkék azonnal felébredtek a gyomromban.

-          Te meg mit keresel itt?- kérdeztem meghökkenve Niall-től.

-          Öhm… Csak el akartam köszönni…

-          Hogy engedtek fel a repülőre?

-          Vettem egy jegyet, de nem fogok veled menni, csak már fent voltál a repülőn mikor ideértem, Eric mondta.

-          Képes voltál venni egy jegyet csak azért, hogy elköszönhess, amikor megbeszéltük, hogy ma nem találkozunk?!!! Mindjárt jövök- fordultam mosolyogva Alexhez, majd megfogtam Niall kezét és elvonszoltam a helyemre.

-          Mérges vagy?- kérdezte szomorúan.

-          Nem. Csak nem hiszem el, hogy ezért képes voltál kidobni ennyi pénzt.

-          A te hibád- mosolygott- Eric bezzeg elkísérhetett mi?

-          Ő nem híres- morogtam. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, miért utálják egymást ennyire- De ez nagyon aranyos tőled- öleltem meg- Hiányozni fogsz és így még nehezebb elmennem- sóhajtottam.

-          Ne haragudj…

-          Na gyere elkísérlek a kijáratig- mondtam, megfogtam a kezét és az ajtóhoz sétáltunk- Hívlak skype-on, ha megérkeztem, jó?

-          Rendben- mosolygott- Egyébként ki volt az a fiú?

-          Egy régi ismerősöm- nevettem, ekkor megszólalt a figyelmeztető hang, hogy mindjárt felszállunk- Szia!- pusziltam meg és szorosan megöleltem.

-          Találkozunk 1 hónap múlva- sóhajtott és leszállt a gépről a stewardess-ek meghökkenésére. Szomorúan sétáltam vissza Alexhez.

-          Nem ülsz ide?- kérdezte - Ahogy látom senki nem fog idejönni.

-          Rendben- mosolyogtam.

-          Mi járatban itt?

-          Tudod ez hosszú történet és nem akarok végig én beszélni.

-          Csak nyugodtam hosszú az út.

-          Ha te mondod…- azzal elmeséltem a gimi utáni rövidebb történetem.

Kiderült, hogy ő is Londonban lakik és ugyanott fogunk dolgozni, ezért egy helyen fogunk tanulni is. Legalább lesz aki tud segíteni cipekedni… J